A szereptévesztő csatorna
Néhány szót szükséges ejteni a műsort sugárzó csatornáról. Feladatokat oszt, számon kér, paternalista, erélyes, kérdező, motiváló – a nézőkkel. A csatorna – jobban mint villalakó áldozatai – súlyos szereptévesztésben leledzik: a szereplők helyett a nézőket dinamizálja, miközben a lakók érdektelenségre, tétlenségre vannak kárhoztatva. Így egy másik, eddig nem említett technikához folyamodnak: a pótcselekvéshez. A cselekvéshez, amely a valós tevékenység helyett folyik. Évánál a főzés. A téma nélküli beszélgetések. Ide sorolhatók az esélyek latolgatása is, amelyet Olivér egy elkapott mondata erősít: „nem tudunk mi semmit,” miközben a találgatás a végtelenségig, korlátlanul folytatható. A dohányzás, ivás, evés (az elhízás látható jelei utalnak erre). Olivér „tréfái”. Szexualitás (a túlfűtöttség imitálása). Alekosz akciói, Olivér „tünetei” alábbhagyása. Azt, hogy mennyire szükségesek a (legalábbis) valódi(nak látszó) tevékenységek, éppen a csatorna adta feladatok mutatják. Közben nem, csak azok végeztével esnek egymás torkának a játékosok. Ám e feladatok messze nem a kooperációra alapoznak, hanem az egymást kioltó, gyakran regresszivitásra vezető, motiválatlan, üres versengésre. Ebből következően a „feladatok” maguk is pótcselekvésekké válnak. Az óra körbejár.
A kérdésem: ki maradt ki az eddigi elemzésekből?
